akárhova...

szerettem volna elmenni,

el valahova,

mindenképpen el innen,

így nem mehet

akárhova;

csak ez az „akárhova”

folyton fennakadtam,

hiszen kell legyen úti cél,

tehát mindig megakadtam,

így rekedt meg,

így feneklett meg

ha csupán egyetlen, de valódi

egérutam akadt volna,

fel sem merül, a „hova”

csak az „el innen” marad

a mielőbb el,

végül mindig feladom,

és nem megyek sehova,

és az egész megtorpan,

és visszahőkölök;

és maradok,

és nem megyek sehova;

és nem is értem,

mi volt ez a felindulás;