Nem hallod olykor a dal egy-egy epedő akkordját, mely szól az üdvről, boldogságról, Rólad?
Ilyenkor, lásd, elfelejtem, hogy dulakodó embercsoport között élek; elfelejtem, hogy Gretchen
oly kevés, és - olyan sok a nők között az üreslelkű, tarka báb, kik oly messze hagytak el téged,
tiszta és igaz szerelem!
Óh, mert ha ez, ez jutna eszembe, más hangon szólna dalom!
Mindig csak arról énekelne kínos vággyal, panaszosan! Milyen jó volna egymást átkarolva,
önfeledten itt hagyni ezt az önző, szívetlen [!], visszafejlődött embertábort, s elrepülni vagy
lezuhanni együtt, összeforrva a mérhetetlen semmiségbe!
Milyen édes nekem ez a gondolat, drága mindenségem!
Milyen édes lenne, ha elfelednők a múltat, ha elfelednők a világot, Gretchen!
-Ady Endre: Gretchen-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése