Én aztán tényleg imádom a furcsa szavakat, igen. Adj egy új szót, és megköszönöm, de hogy otthon meg
ilyenek... fogd ezt a szót, otthon, és harapj bele mint
egy hideg, nyers tojásba, gané, pfúj, okádék, pfúj, az
éles héj belehasít az ínybe, nem, önkényes vagy és
mindig is az voltál, szép, önkényes és boldogtalan.
Hálistennek legalább boldogtalan vagy, ettől akár még
meg is tudnálak szeretni, idővel.
Az otthon a megbékélés eszköze, egy olyan
gépezet, ami a bűnt a megértés hófehér hullámain szűri
át. Az otthon az a hely, ahol vizes ronggyal törlik le a
szennyet, ahol körbenyálazzák a jogos felháborodást,
ahol bárminemű indulatot meg kell fojtani, és az
önkényeskedés a közös nevező. Az otthon az a hely,
ahol még a pokol tüzét is kiteszik a vitrinbe.
Ragaszkodom a gyötrelmemhez, ez mindenem, ami
maradt.
-Barker: Európa, Európa-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése