Érted-e még az esti szél édes köszöntését, ha az erdő mély árnyai közt jársz? Megdobogtatja még szívedet a lombok zúgása, hegyi patakok surrogása? Virágok néznek-e rád még tiszta g
yermeki tekintettel? Belepusztulnál-e még szerelmi bánatodba, ha a csalogány panaszszavát hallod? Érzel-e egyáltalán ily végtelen vágyakozást?
Most egy s más sikerülhet talán neked, de meglehet, hogy egyszerre hirtelen ott állsz majd egy feneketlen szakadék peremén, és elfog a szédület, és menthetetlenül lezuhansz!
De akkor én ott állok majd mögötted, visszarántalak és nem engedlek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése