A pusztai farkas egyik jegye alapján éjszakai ember volt. A reggel, amitől mindig rettegett, nem kecsegtette soha semmi jóval. Életében egyetlen reggelt sem töltött igazán derűsen, a délelőtti órák haszontalanul, jó ötletek nélkül folytak el, ilyenkor nem tudott örömet szerezni sem magának, sem másnak. Csak délután melegedett és éledt fel lassanként, de még , de még boldogabb napjain is csak is csak estefelé töltötte el tettvágy, élénkség, néha izzás és jókedv. Ezzel függött össze a magány és függetlenség utáni vágya is. Ember még nem vágyott mélyebben, szenvedélyesebben a függetlenségre mint ő.