Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre,
hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél
megtenni...
Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna.
Ő az a
gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem
tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Igy kivánja ő a szeretetet
azért, hogy ne bántsák.
én egész életemben hiába törekedtem, hiába voltam jó, hiába voltam rossz.
Talán csak azért szerettem a Mamát, mert ennem adott, volt hova hazamennem…
Én másoktól tanultam szégyellni magamat… sietni kellett volna. De istenem! Mért siettem volna…
talán most vagyok oly
elhagyatott, mint akkor. Tizenhárom éves korom óta csak ál-örömeim
voltak, csak azért örültem, hogy ne hőköljek vissza tőlem az emberek –
mihez is fogtak volna velem! – mert tudom, hogy azt szeretik, akinek
mutatom magam, és nem engemet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése